A támogató közeg ereje, avagy kultúr-kóstoló egy angliai iskolai évből
„Ha egy kultúrából egyszer kicsit hosszabb időre kilépsz, (…) egy új nézőpontot nyersz. Elkezded a saját kultúrádat, a saját viszonyaidat ehhez a kultúrához képest kívülről szemlélni. Olyan nézeteket látsz, amelyet csak kívülről lehet konstruálni. Ez nem bűn, eltévelyedés, hanem csupán a nézőpontváltozás következménye.” – Csányi Vilmos
Pontosan egy éve, nagy izgalmak közepette indultunk az egyéves kalandra. Kilépni a megszokottból, eljönni a családtól, a barátoktól, belecsöppeni valami teljesen újba, ráadásul alig értve a nyelvet – nem könnyű. Gyerekfejjel talán még annál is nehezebb. Vagyis pontosítok: csak az eleje…
Csokoládé, szex, okos hedonizmus – kellemes dolgok, igaz? Node hogyan kapcsolódik mindez a munkavégzéshez? Coaching élményünkből kiderül.
„Az élvezet szubjektív érzékelésének van még egy jellemzője, amivel az okos hedonistának tisztában kell lennie: a csúcs-vég effektus. (…) mindössze két pillanatfelvétel” formálja a véleményünket: az, hogy milyen jó, avagy rossz volt az élmény a tetőpontján és mennyire volt kellemes vagy kellemetlen a végén.” (Szex, drogok és csokoládé – Az élvezet tudománya (Paul Martin, HVG, 2010))
„Ha van 2-3 mondat egy tréningen, amire utólag emlékszem, akkor már megérte elmenni.” Ezt még évekkel ezelőtt mondta egy rendszeres tréningrésztvevőnk. És folytatta: „Csak azt nem tudom soha előre, hogy mikor fog elhangozni, ami nekem fontos.”
Hát igen. Egy tréning, egy konferencia mindig csak ígéret. Nehéz eldönteni, hogy csak a marketinganyag meggyőző vagy igazán olyan lesz, ami nekem szól.
