Az alábbi párbeszéd teljesen kitalált, egy tréninggyakorlat részeként született meg és nem tükröz személyes véleményt.
…szóval 2012. június 5-én néhány percig exállamfő voltam, és a coachommal a hogyan tovább-on gondolkodtunk. Azt kerestük, milyen vezetési tapasztalatomra tudok építeni az előttem álló 20 évben. „-Mitől volt korábban sikeres vezető? Mi működött jól a MOB-nál? -Legerősebben a kapcsolataimra alapoztam. Így tudtam befolyásolni, ügyek mellé állítani másokat. És az úgynevezett coaching stílus is ment: erős második vonalat alakítottam ki. Olyan csapat volt mellettem, alattam, ahol az összmunka jobb eredményeket hozott ki, mint az egyének magukban
Paradigmaváltás a szervezeti változásmenedzsmentben
– Öt béka ül egy farönkön. Négy elhatározza, hogy elugrik. Hány béka van a farönkön? – Öt, mert elhatározni és megcsinálni nem ugyanazt jelenti. (Egy találós kérdés)
A család húsvéti nyaralásáról visszatérve utunk Tavistock mellett vitt. És ha már Tavistock, akkor Wilfred Bion, aki csoportanalitikai tanulmányaim során a legnagyobb hatással volt rám, így fejlesztő munkámra is. Bion egyike volt azon úttörőknek, akit „az a furcsa új dolog, amit pszichoanalízisnek neveznek” Londonba csábított és aki analitikai megközelítésben tanulmányozni kezdte a csoportok jellemzőit és a csoportfolyamatokat. A II. világháborúban Bion – a Tavistock-i kollégákkal közösen – poszttraumás stresszeseteken kezdett dolgozni csoportos terápiát alkalmazva, melynek eredményeképpen született meg későbbi „Experiences in Group” című csoportterápiás alapműve.
