“40 Ft. Ennyibe kerül egy névjegykártya. Ráírod: coach. Sőt: Executive Business Coach. Kell még egy ügyfél, és már coach is vagy. Ha jól el tudod magadat adni, lesznek referenciák… és kész. És ha kicsit is jó vagy kommunikációban, bizony lesznek elégedett ügyfeleid, hiszen egy nagyon emberi igényt szolgáltok ki: a személyes és koncentrált figyelem iránti vágyat.”
Egy piackutató ismerősöm fogalmazott így a coaching-piacról. Ha kívülről nézem a szakmánkat, bizony érthető a coachok számának növekedése. Miért ne lépne be, aki tud bánni az emberekkel vagy vonz a jól hangzó pénzkereset lehetősége? A HVG 2012. január 13-i cikke (Álcoachok a piacon) is evvel foglalkozik. Jól foglalja össze a coach szerepét, de nem adja meg a választ arra a kérdésre: hogyan válasszam ki a valódi coachot a piacról? Aki többet ad, mint egy jó beszélgetést vagy a tuti megmondást.
A karácsony közeledtével egyre gyakrabban figyelem önmagam és a rohanó idegeneket. Egyre idegesebbek vagyunk. Egyre nagyobb a tömeg. Egyre hangosabb a Jingle Bells. És egyre nyomasztóbb az ünnepek közeledte….
Hogy éreznéd magad, ha ez az idei karácsony nyugodtabb lehetne, mint a korábbiak? Remélem, ezek az egyszerű tippek még időben találnak Rád, a karácsonyi rohanást megelőzve- és néhányukat nemcsak hasznosnak találod, hanem alkalmazod is majd. Tekintsd ezt az első karácsonyi ajándékodnak.
Korábbi bejegyzésem kapcsán sokféle visszajelzés érkezett és izgalmas beszélgetések indultak el. Látszik, hogy a téma sokunkat érdekel. Nem véletlenül. Hogy miért? Nem kell messze mennem néhány példáért.
„Anya! Értsd már meg, hogy egy kitűnőnek sokkal nehezebb. Innen csak lefelé vihet az út. Rám mindenki úgy gondol, hogy mindenre tudom a helyes választ. Olyan egyszerűen nem lehet, hogy én valamit rosszul csináljak” – hát így. A 11 éves lányom.
„Tartok attól, hogy ha nem tudok a cég kiemelt ügyfeleivel személyesen foglalkozni, akkor több ügyfelünk elmegy. Félek, hogy mások nem tudják ezt úgy csinálni, ahogy azt én szoktam.” - mondta múltkor egy felsővezető a coaching beszélgetésen.
