- Írta: Szabó Zsófia
A szervezeti kultúra csapdájában
Feltölt, kiemel, különlegessé tesz, felemészt, kifacsar és eldob. Ördögi kör, amiből nem könnyű szabadulni.
Ijesztő látni, hogy egyre többen dolgoznak napi 12-16 órát, mert csak így hozhatók –ha egyáltalán hozhatók – az éves tervek. Szóval napi 12 óra, elsekélyesedő magánélet, csökkenő rekreációs idő, növekvő számú kiégés. Mindeközben a cégben emelkedő feszültség: folyamatosan csökkenő létszámmal, a tavalyi eredmények 120%-140%-át kell hozni, figyelmen kívül hagyva a piaci, gazdasági környezetet.
Mi kellene ahhoz, hogy gazdasági válság idején növekedjen a vállalat?
Első hallásra a cím “paradoxon gyanús”, hiszen a gazdasági válság alapvetően a csökkenésről és nem a növekedésről szól. Piaci szempontból ugyanakkor egy-egy válság az újrarendeződést, új struktúrák kialakulását is jelenti, ami pedig magában foglalja a növekedés lehetőségét. Ezt látszik alátámasztani az Accenture 2010-ben, a legnagyobb ügyfelei körében elvégzett felmérése. A válaszokból az derül ki, hogy a korábbi évek visszafogott várakozásai vagy krízisintézkedései után kimondva vagy kimondatlanul, de valamennyi megkérdezett vállalat stratégiájában újra megjelentek a növekedési célok. Csakhogy a legtöbben úgy gondolják, az új növekedést nem lehet pusztán” core business” -re alapozni. A válaszadók mindössze 45%-a gondolja úgy, hogy a növekedést a meglévő üzletágak hozzák azzal, hogy piacrészesedést növelnek, vagy többletfogyasztásra ösztönzik a vevőiket. Többségük a növekedés lehetőségét új piacok megteremtésében, azaz alapvetően új termékek vagy szolgáltatások bevezetésében (24%), új vevői szegmensek kiaknázásában (14%) vagy új földrajzi piacokra való belépésben látja (17%). A felmérésből azonban az is kiderül, hogy a növekedési célok csak a megkérdezettek felénél teljesültek. Ennek okát viszont nem a piac felvevőképességében, az új piacok keresleti potenciáljában kell keresnünk, hanem elsősorban a szervezetek növekedési, illetve innovációs képességeinek hiányában.
Mit tehetek, ha nem alkalmazhatom az „empowerment” -et?
Körülbelül egy hete megérkezett családunkba egy kis bohóc, Olivér, a tíz hetes „bichon havanese” személyében. Oli azonfelül, hogy családtag, céges csapatunk kabalaállataként is funkcionál. Munkatársaim nyaggattak is, tegyek fel egy posztot a facebookra, de közgazdász férfiként kevéssé akaródzik „édibédi kutyus, olyan, mint egy plüssmaci” típusú fotókat kommentálni. Kiváltképp, amikor a plüssmacitól való megkülönböztető stratégiájának alapja, hogy meleg, puha, erős szagú jelet hagy a nappali szőnyegén.
© 2026 Ascon Consulting